A betegség gyermek- és felnőttkorban egyaránt jelentkezhet. Gyermekkorban főleg kisgyermekeknél vírusfertőzések kapcsán észlelünk hörgőgyulladást, amely következményesen hörgőszűkületet okoz, kifejezett nehézlégzéssel. Ezek a panaszok többnyire az őszi-téli időszakban jelentkeznek, az életkor előrehaladtával egyre ritkábban. Általában kisiskolás korban meg is szűnnek a panaszok. A tünetek súlyossága betegenként, és rohamonként változik, a rohamok gyakorisága is igen eltérő lehet.

A rohamok alatt kialakuló légúti szűkület a tüdőben zajló gázcsere romlásához vezet, amit a betegek légszomjként élnek meg. A légzésszám emelkedése figyelhető meg. A roham kezdetén köhögés jelentkezik, amely jellegzetesen száraz. Mivel a hörgőszűkület a kilégzés nehezítettségéhez vezet, a betegeknél a szapora légzés mellett kifejezetten megnyúlik a kilégzési idő. A rohamok kezdetén, vagy enyhe roham esetén a tüdők felett még csak sztetoszkóppal hallható a sípoló hang, súlyos rohamokban azonban már a betegek saját maguk is észlelik.

A roham alatt az asztmások többnyire inkább ülő helyzetben érzik jobban magukat. Ebben a testhelyzetben - légzési izmaikat megfeszítve - próbálnak levegőt venni. Gyakran támaszkodva ülnek, mivel így légzési segédizmaik (nyakizmok, bizonyos vállövi izmok) segítségével könnyebben lélegeznek. Főleg a vékonyabb testalkatú betegeknél látható, hogy a bordaközi izmok belégzés közben erősen behúzódnak. A betegek tekintete riadt, szenvedő, bőrük szürkés-sápadt, hideg, verejtékes. Ha a betegek állapota - a kifáradás miatt - tovább súlyosbodik, akkor a légzés még szaporábbá, felületesebbé válik, a bőr színe szürkül. Később az ajkak szürkesége, elkékülése is megfigyelhető. Az oxigén hiánya és a széndioxid visszatartása miatt kezdetben fokozott ingerlékenység, majd később tudatzavar, eszméletvesztés is felléphet. A beteg légzésének romlásával egyidőben a tüdők felett hallható eltérések intenzitása is csökken, a legsúlyosabb állapotú betegek tüdeje felett már nem hallható sípolás.

Az akut roham alatt egyszerű fizikális vizsgálattal az orvos megállapítja az asztma diagnózisát. Ha a beteg rossz általános állapotú, akkor vérgáz-analízisre van szükség. E vizsgálat során a vér oxigén- és széndioxid-tartalmát határozzák meg. Előfordulhat, hogy a mellkasi röntgenfelvételen nem látszik kóros elváltozás, de finom eltérések, amely a hörgőgyulladásra utalnak, általában láthatók.

Az ismert asztmás betegek állapotfelmérése érdekében, rohammentes időszakban légzésfunkciós vizsgálatokat lehet végezni. A légzésfunkciós vizsgálat során a kilélegzett levegő áramlásának a sebességét, illetve térfogatát mérik. A beteg orrára egy csipeszt helyeznek fel, így csak szájon át tud lélegezni, majd egy mély belégzést követően a szájába vett csövön keresztül, amelyben a mérőeszköz található, fújja ki a levegőt. A mérések alapján lehet következtetni a hörgőszűkület fokára. A vizsgálatot általában nyugalomban, terhelés után, illetve hörgőtágító adását követően végzik. A vizsgálat a beteg együttműködését igényli, ezért gyermeknél csak 5-6 éves kor után végezhető.

Az allergiás eredetű asztmánál fontos a kiváltó allergének ismerete. Azonosításuk bőrteszttel végezhető. Ilyenkor kis felszíni karcolásokat ejtenek az alkar bőrén, majd az allergének kivonatát cseppentik a bőrre, és a kiváltott bőrreakciót mérik.

Forrás: Dr. Erlaky Hajna - origo (Egészség)